kádár-korszak

1956. december 10-én a Pest megyei Gyón községben meggyilkolták a korábbi dabasi járási párttitkárt, Biksza Miklóst. A címben feltett kérdésre a kádári igazságszolgáltatás többféle választ is adott, és ezek nyomán többször is megváltoztak a kiszabott büntetések – a jogerős verdikt például korábbi életfogytiglani ítéleteket írt át kivégzésekre. A Tangó és Kes mai adásában Takács Tibor történész-levéltárossal – aki A párttitkár halott – egy 1956-os gyilkosság története címmel könyvet is írt az esetről – egyebek mellett azt elemezzük, mennyivel nehezebb egy bűntény felderítése, amennyiben politikai indokok és elvárások is állnak az ügy hátterében, illetve mennyiben hasonlít egy történész munkája egy Kádár-kori nyomozó tevékenységéhez.

Az egykori Hungarocamion sofőrjei számára a Kádár-korszakban csupán virtuálisan létezett a vasfüggöny, amit ők egyfajta speciális külkereskedőként könnyen figyelmen kívül hagyhattak, igaz, szinte kizárólag a szürke zónában mozoghattak. A Tangó és Kes mai adásában felidézzük a legendás kamionsofőrnek, Kirschner Jánosnak az alakját, de beszélgetőtársunk, G. Károly azt is elmeséli, hogyan keringették az élelmes kamionosok szerte Európában a magyar „piros dízelt” (a színezett háztartási tüzelőolajat), a svédországi pornómagazinokat, az NDK-s Trabant-hengerfejeket és a szovjet fúrógépeket, de azt is megtudhatjuk, miért nevezték a hetvenes években Hamburg vigalmi negyedének egyik utcáját Budapester Strassénak.