magyar máltai szeretetszolgálat

Csenyéte és a többi „felzárkózó település” arcai, színei, házai, gyerekei és kutyái-macskái. No meg a mögöttük lapuló történetek.
Majoros Árpád Csaba közel tíz éve járja a legszegényebb falvakat a Máltai Szeretetszolgálat fotóriportereként. Otthonosan mozog egy olyan világban, amely a többségi társadalom számára ismeretlen. Visszatérő vendége olyan otthonoknak is, amelyeknek környékére kevesen merészkednek, elzárt közösségek „láthatatlan arcát” mutatja meg egészen közelről. Nem a fotótémákat, hanem a találkozásokat keresi, a képek nem céljai, csupán termései a falvakban tett látogatásainak.

Mátrai Roxána írásai tágítják ki a képekbe sűrített pillanatokat. A tárlat fontos részei az írott és hangzó történetek, amelyek a fotókon szereplő emberekről mesélnek, időnként humorral, az író saját megélései szerint.

A művészpárossal Kalmár András beszélgetett.

A nehéz körülmények között élő, dicséretben, elismerésben nagyon ritkán részesülő gyerekek számára az együtt zenélés olyan élményt jelent, amely segít abban, hogy a közösség értékes tagjaként tekintsenek magukra. Mivel egy rendhagyó módszernek köszönhetően rövid idő alatt megtanulják, hogyan szólaltassák meg a hangszerüket, és közönség előtt is rendszeresen fellépnek, egy teljesen új dimenzió nyílik meg számukra, amely új alternatívákat és ambíciókat hozhat az életükbe.

A program, amiben a Felzárkozó Településeken élő gyerekek részt vehetnek, a Máltai Szimfónia. A program vezetőjével, Nagy Kálmánnal Kalmár András beszélgetett.