Mit gondol Kőrösi Máté rendező a felnőtté válásról?
Régen azt gondoltam, hogy ha majd elköltözök a szüleimtől, pénzt keresek, és oda megyek ahova akarok és akkor amikor akarok, azt csinálom, amit akarok, akkor felnőtt leszek. Elég hamar kiderült, hogy ez nincs így. A felnőtté válás egy folyamat, van akinek lassabban, és van akinek gyorsabban megy, és nincs is egy objektív mércéje. Néha úgy tűnik mintha az Y- és Z-generációnak lassabb lenne ez a folyamat, mint a felmenőinknek, miközben a világ körülöttünk sokkal gyorsabb lett.
A statisztikák is ezt igazolják: egyre később házasodunk, és később vállalunk gyereket. Persze a felnőtté válást ennyire tisztán nem lehet a házassághoz és a szülőséghez kapcsolni, ugyanakkor a felnőtt élet (ha van ilyen), abban különbözik a nem felnőtt élettől, hogy sokkal több felelősség nyomja a vállunkat. Akárhogyan is nézzük, ha vállaljuk, hogy életben tartunk egy másik embert, és gondoskodunk róla, az lényegesen nagyobb felelősségvállalás, mintha kizárólag a saját életünk menedzselése a feladatunk.
Kőrösi Mátéval beszélgettem, aki a Dívák című dokumentumfilmjében három 20 éves lány: Tina, Szani és Emese érettségire való felkészülését kíséri végig, miközben ott van benne az ő saját számvetése is, az életkorával, a felnőttségével és a kétségeivel együtt.