lukács luca

A mostani epizód a nárcizmusról szól, a vendégem pedig Bánki György pszichiáter, A legnagyszerűbb könyv a nárcizmusról című könyv írója. Ez az a könyv, ami először két évvel ezelőtt került a kezembe, aztán gyorsan le is tettem, mert éppen nem voltam túl jóban magammal, és azt éreztem, hogy ezek a mondatok csak még mélyebbre taszítanak. A nárcizmus egy olyan fogalom, amit egyre többet használunk a köznyelvben is. Könnyen aggatjuk emberekre a nárcisztikus jelzőt, ha bántanak minket, vagy ha azt érezzük, hogy valaki a lehető legnagyobb természetességgel gyalogol át rajtunk. De tulajdonképpen mit is jelent a nárcizmus, hogyan lesz valaki nárcisztikus, mit csináljon az, aki úgy érzi, hogy önmaga is érintett a témában?

Ezeket a kérdéseket jártuk körbe Bánki Györggyel, akinek a könyve számomra egy nagyon fontos sarokkővé vált a saját önismereti utamban, mert nem csak azt tudtam meg belőle, hogy mit kezdjek a körülöttem lévők nárcizmusával, hanem azt is, hogy mit kezdjek a sajátommal. 

Önmagunk megismerése egy élethosszig tartó meló, és jobb ha minél előbb nekiállunk, mert akkor előbb kezdhetünk el közelebb kerülni egy megfejtésekkel teli élethez, amiben talán jobban értjük, hogy egy adott pillanatban, konfliktusban miért éppen úgy viselkedünk ahogy. 

A Mit gondol? következő epizódjában a nárcizmus lesz a témánk, a vendégem pedig Bánki György pszichiáter, író, publicista A legnagyszerűbb könyv a nárcizmusról című könyv szerzője. 

Amikor először a kezembe vettem a könyvet, gyorsan le is tettem, nem voltam éppen jó paszban, és azt éreztem, hogy csak még mélyebbre taszítanak a mondatok. Később rájöttem, hogy csak azért fokozta bennem a frusztrációt, mert ez a könyv nem csak a többi ember nárcizmusáról ír, hanem szembesít a sajátommal is. A saját gyarlóságainkat, hiányosságainkat, hibáinkat pedig nem kellemes beismerni, ám egészen szükséges. 

A jövő heti adásban beszélgetünk a nárcizmusról, arról is, hogyan lesz valaki nárcisztikus, de az is szóba kerül, hogy mit csináljon az, aki úgy érzi, túl sok igaz állítást tartalmaz a könyv rá nézve is.

Az új epizódban a házasságról beszélgetünk egy olyan vendéggel, aki jelenleg egy irigylésre méltó, igazán jó házasságban él, de ezt nem mindig mondhatta el magáról. Péterfy-Novák Éva író, jelenleg a negyedik házasságában él Péterfy Gergellyel, aki szintén író. Éva első házassága nem volt egyszerű. Orvosi hanyagság okán első kislánya betegen született, akit 7 év után veszített el. Ugyanebből a házasságból megfogant még egy gyermeke, aki halvaszületett és mindehhez társult még egy bántalmazó férj is. Ezt a történetet írta meg első könyvében, amelynek a címe: Egyasszony. A könyvet olvasva csak arra tudtam gondolni: vajon honnan volt ereje újra hinni a szerelmben, családot alapítani és elhinni, hogy mindezt lehet másképp is csinálni? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk, ezúttal a házasság volt a témánk.

Éva jelenleg, saját bevallás szerint is, egy nagyon jó házasságban él, én viszont nem vagyok kifejezetten tapasztalt a témában, kíváncsi lettem a gondolataira. Beszélgettünk a házasságról, arról hogy végülis minek is az a „papír”, és hogy honnan tudja az ember, hogy ő az, akivel le akar élni egy életet és össze akarja kötni a jövőjét, és persze arról is, mikor kell felbontani egy ilyen szövetséget és mikor kell továbblépni.

A jövő heti epizódban a házasságról beszélgetünk egy olyan vendéggel, aki jelenleg egy irigylésre méltó, igazán jó házasságban él, de ezt nem mindig mondhatta el magáról. Péterfy-Novák Éva író Egyasszony című könyvében írta meg betegen született kislánya, Zsuzsi elvesztését, és első, bántalmazó házasságának történetét. A könyvet olvasva csak arra tudtam gondolni: vajon hogy volt ereje újrakezdeni, egy bántalmazó kapcsolat után ismét belevágni, hinni a szerelemben, és megbízni egy másik emberben. Úgy tűnik, ez nem lehetetlen, sőt! Éva azt meséli, ez volt az egyetlen esélye a túlélésre: ha elhiszi, hogy lehet jobb. 48 éves volt, amikor jelenlegi férjével, Péterfy Gergellyel egymásba szerettek, de nem voltak könnyű helyzetben, mivel akkor még mindketten az előző házasságukban éltek. Ám vannak emberi találkozások, ahol nem kérdés, hogy két embernek egyszerűen köze van egymáshoz. Éva mesélt nekem a szerelemről, korábbi házasságairól és arról, hogy ő hogy állt ehhez a témához az élete során, és hogy mindez hogyan változott az idő előrehaladtával. 

Horváth Renátó a Miskolci Balett táncosa volt, majd 2019. december 3-án egy hosszú próbanap után még elment bevásárolni, és amikor otthon letette a szatyrokat a földre, egy óriási vágást érzett a lapockái között. Pár óra leforgása alatt bénult le teljesen és veszett el az életéből minden olyan terv és álom, amelynek megvalósítására készült. Renátó Polgáron egy kelet-magyarországi kisvárosban nőtt fel, ami földrajzilag nincs messze Miskolctól, a Miskolci Balettól viszont világok választják el. Ennek ellenére soha nem volt kérdés számára, hogy a tánc az ő útja. Egy táncosnak a teste az eszköze, nem tudom milyen példával tudnám pontosan érzékeltetni, hogy miért ennyire hátborzongató, az, hogy ez az eset épp egy olyan emberrel történt meg, akinek a világot jelentette, hogy teste segítségével fejezi ki fogalmazza meg mondanivalóját. 

A diagnózis vírusos gerincvelő-gyulladás, nem tudni miért alakult ki, ráadásul mára teljesen felszívódott és nem is maradt semmilyen szervi elváltozás. Ez azt jelenti, hogy van esély arra, hogy újra lábra álljon, de hogy fog-e még valaha táncolni, az már egy nehezebb ügy.

Jövő héten a táncról beszélgetünk, vagyis leginkább arról, hogy mi történik, ha egy táncos kerekesszékbe kerül. Horváth Renátó meséli el a történetét, aki két és fél évvel ezelőtt még a Miskolci Balett táncosa volt, majd megtörtént az elképzelhetetlen. 2019. december 3-án egy hosszú próbanap után még elment bevásárolni, és amikor otthon letette a szatyrokat a földre, egy óriási vágást érzett a lapockái között. Pár óra leforgása alatt bénult le teljesen és veszett el az életéből minden olyan terv és álom, amelynek megvalósítására készült. Renátó Polgáron egy kelet-magyarországi kisvárosban nőtt fel, ami földrajzilag nincs messze Miskolctól, a Miskolci Balettól viszont világok választják el. Ennek ellenére soha nem volt kérdés számára, hogy a tánc az ő útja. Egy táncosnak a teste az eszköze, nem tudom milyen példával tudnám pontosan érzékeltetni, hogy miért ennyire hátborzongató az, hogy mindez épp egy olyan emberrel történt meg, akinek az volt a hivatása, hogy a teste segítségével fejezze ki magát, fogalmazza meg a mondanivalóját. Kíváncsi voltam rá, hogyan gondolkodott táncosként, milyen reális esélyek vannak a gyógyulására, és hogy egy ilyen baleset, hogyan változtat meg egy fiatal szerelmet.

Volt már olyan érzésed egy beszélgetés közben, vagy egy interjú hallgatása kapcsán, hogy legszívesebben megkérdezted volna a másik valamiről? Csak nem merted, vagy nem volt rá lehetőséged? Nekem ez az érzés nagyon ismerős! A Mit gondol? podcast pont erről szól, hozok egy szót, egy fogalmat és megkeresem azt az embert, akinek a véleménye valamiért különösen fontos és releváns a témában. Minden második csütörtökön új epizóddal várlak titeket, és olyan dolgokról fogunk beszélgetni, ami mindannyiunk életét érinti. Az első rész vendége: Bányai Kelemen Barna.

Barna a Katona József Színház színművésze, de a legtöbben mostanában a Toxikoma című film Csernus dokijaként találkozhattatok vele. Marosvásárhelyen született, és 33 éves koráig ott is élt. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban játszott és nem is vágyódott Budapestre, sőt büszke volt arra, hogy ő otthon maradt. Majd Alföldi Róbert felkérte Petruchio szerepére a Makrancos Katában a szombathelyi Weöres Sándor színházban, itt ismerkedett meg feleségével a szintén színész Bánfalvi Eszterrel. Ezután nem volt kérdés, hogy Magyarországon marad. Mindig kíváncsi voltam, hogy egy határon túli magyarnak vajon mennyiben különbözik a hazához való viszonya egy Magyarországon felnőtt emberéhez képest. Mit jelent az, hogy magyarként, de közjogi értelemben egy másik országban nőtt fel? Beszélgettünk gyerekkorról, az első emlékekről, hazaszeretetről és politikáról is. 

Volt már olyan érzésed egy beszélgetés közben, vagy egy interjú hallgatása kapcsán, hogy legszívesebben megkérdezted volna a másik véleményét valamiről? Csak nem merted, vagy nem volt rá lehetőséged? Nekem ez az érzés nagyon ismerős! A Mit gondol? podcast pont erről szól, hozok egy szót, egy fogalmat és megkeresem azt az embert, akinek a véleménye valamiért különösen fontos és releváns a témában. Minden második csütörtökön új epizóddal várlak titeket, és olyan dolgokról fogunk beszélgetni, ami mindannyiunk életét érinti. 

Volt már olyan érzésed egy beszélgetés közben, vagy egy interjú hallgatása kapcsán, hogy legszívesebben megkérdezted volna a másik véleményét valamiről? Csak nem merted, vagy nem volt rá lehetőséged? Nekem ez az érzés nagyon ismerős! A Mit gondol? podcast pont erről szól, hozok egy szót, egy fogalmat és megkeresem azt az embert, akinek a véleménye valamiért különösen fontos és releváns a témában. Minden második csütörtökön új epizóddal várlak titeket, és olyan dolgokról fogunk beszélgetni, ami mindannyiunk életét érinti. 

A beszélgetéshez Bányai-Kelemen Barnát a Katona József Színház színészét, a Toxikoma című film Csernus dokiját hívtam vendégül. Barna Marosvásárhelyen született és ott is élt egészen 33 éves koráig, és elmesélése szerint nem is vágyódott Budapestre, sőt büszke volt rá, hogy ő otthon maradt. Majd Alföldi Róbert elhívta a szombathelyi Vörösmarty színházba Petruchio szerepére a Makrancos Katában, itt lett szerelmes feleségébe a szintén színész Bánfalvi Eszterbe, ezután egyértelmű volt, hogy Magyarországon marad. Mindig érdekelt, hogy egy határontúli magyar hogyan kapcsolódik a haza fogalmához mit gondol a magyarságáról és mennyiben más az identitása például hozzám képest, akinek egyértelmű volt, hogy magyarul tanulja az ábécét az iskolában? Mit jelent az, hogy magyarként, de közjogi értelemben egy másik országban nőtt fel? Mit tett Trianon az erdélyi családok történetével és minderről hogyan gondolkodik egy erdélyi magyar?