szocializmus

Farmer ruhadarabja szinte mindenkinek van és lesz is, öltözködésünket, mindennapjainkat meghatározza, olyannyira természetessé vált, hogy szinte észre sem vesszük. Könnyen beszerezhető, ugyanilyen könnyedén válunk meg tőle. A második világháború után született generációk számára azonban sajátos egyenruhává, az engedetlenség, még inkább a deviáns viselkedés jelképévé vált a farmer.

Hogyan került egy közös sztoriba néhány töketlen megfigyelő, a devizával és műkincsekkel 50 ezer dolláros forgalmat bonyolító Reichardt Sándor – a szocialista alvilág sokat pörgető, de kevéssé ismert alakja –, továbbá a KSH egykori elnöke, aki 1969-ben rejtélyes módon lett öngyilkos? Mindezekről a Tangó és Kes legújabb adásban beszélgetünk, melyben szó lesz a (célravezető) megfigyelésről, annak intimitásáról és technikáiról. Dumálunk arról is, hogyan lesz a megfigyelőből üldözött vad, azaz miként „szúrja fel” egy bűnöző? Egy kevés elmélet és sok-sok gyakorlat egy szocialista műkincs-nepper példáján. És persze pár mondat a Szájer-ügyről is.

A magyarországi szocializmus egyik visszatérő szereplője volt az úgynevezett galeribűnözés. A közkeletű feltételezéseken és sztereotípiákon túllépve megkerestük a valódi oszlopait a második világháború után sok esetben árván maradt fiatalok deviáns viselkedésének.

Azt mondták, a szocializmusban nincs szervezett bűnözés, aztán Pintér Sándor elismerte, mégis van. De mi volt pontosan az ő szerepe a Presztízs-ügyben? „Szervezett bűnözés márpedig a szocializmusban nincs” – válaszolta volna bármelyik pártfunkcionárius a Kádár-rendszerben, ha kérdezték volna. Ehhez képest Pintér Sándor, a jelenlegi belügyminiszter az „Egy bűnszövetség felszámolása” című iratában arról számol be 1983-ban, hogy „a közelmúltban fejeződött be a nyomozás egy bűnszövetség felszámolásában, amelynek tagjai több mint 170 bűncselekményt – ebből 143 betöréses lopást – követtek el, és az okozott kár meghaladta a 21 millió forintot. Az eljárás alá volt 85 gyanúsítottból 48 büntetett előéletű és 12 veszélyes bűnöző volt”. Szervezett bűnözés tehát a szocializmusban is volt. A Tangó és Kes legújabb adásában erről és arról beszélgetünk, hogy a ’70-es és ’80-as években szabaduló bűnözők miként szervezték meg a szocialista rendőrség szervezeti közönye közepette azt az országos betörői hálózatot, amelyből részben a ’90-es évek olajozásának egyes alakjai jöttek, és az innen elsajátított logisztikai tudás nélkül szegényebb lenne a rendszerváltás utáni bűnelkövetések lajstroma. Mi volt a szerepük a szervezett bűnözésben a védőügyvédeknek, és hogyan kapcsolódott be a nyomozásba Pintér Sándor, mi volt az ő szerepe a megbuktatásokban? Lehetséges-e, hogy a jelenlegi belügyminiszter még nem fejezte be a Presztízs-ügyet?.