szervezett bűnözés

A Tangó és Kes mai adásában Kozári Zita Hongkong-aktivistával beszélgetünk arról, hogyan alakult át a szervezett bűnözés azóta, hogy az egykor brit fennhatóság alatt működő miniállam visszakerült Kínához. Vajon a dél-ázsiai területen virágzó triádok miként határozzák meg a továbbra is a világ kiemelkedő pénzügyi központjának számító térség hétköznapjait, illetve mennyire folytak bele a pekingi vezetés és a hongkongi társadalom között zajló politikai küzdelmekbe?

Az „olajbűnügyek” elkövetését kezdetben alapvetően a háztartási tüzelőolaj (HTO) és a vele gyakorlatilag azonos minőségű motorikus gázolaj árszínvonala közötti különbség, valamint felhasználásának jogi szabályozatlansága motiválta. A BRFK Gazdaságvédelmi Osztályán 1993 kora tavaszán kezdtek megjelenni az úgynevezett „olajos ügyek”, ekkortól datálható az olajmaffia aranykora. Hatalmas extraprofit keletkezett az olajos cégeknél, melyek töredéke az állami hivatalnokok korrumpálására ment (ebben az időben a gázolajraktárak telephely-vezetői és állományának tagjai szinte kivétel nélkül Porschékkal, Mercedesekkel és BMW-kel furikáztak), nagyobb szelete a használtáru-piacon, főleg a műtárgy-kereskedelembe folyt. A Tangó és Kes podcast munkatársai, Bezsenyi Tamás és Topár Gábor, erről az időszakról beszélgettek.

A Tangó és Kes legújabb adásában felidézzük a hírhedt Gida és Buksi (polgári nevükön Kecskeméti Sándor és Bujtor János), vagy ahogy szintén sokan emlegették őket: a magyar Terence Hill és Bud Spencer lebukásának hiteles történetét. Méghozzá ott tesszük ezt, ahol az eset annak idején, 1981 augusztusában történt: a budai Batthyány utca 46. számú társasházban, a lelkes hallgatóságot pedig a ház mai lakóközössége biztosítja. A Kádár-kori szervezett bűnözés egyik legismertebb betörőpárosa nem akármilyen körülmények között került rendőrkézre, elöljáróban csak annyit árulnánk el, hogy aki vékony nejlonszatyorban próbál értékes porcelánokat lopni, könnyen pórul járhat.

A szomszédunkban zajló orosz–ukrán háború apropóján a Tangó és Kes legújabb része azzal foglalkozik, miként függ össze a modern kelet-európai nemzetépítés, az erősödő nacionalizmus a szervezett bűnözés megerősödésével. Meghívott vendégünk a délvidékről származó, később nyugat-európai kriminális karrier után újra Szerbiában élő Robert Yugovich, akinek segítségével betekintést kapunk a hadkötelezettség, a szabályozatlan állami működés és a maffia kapcsolatáról, és beszélünk az alig egy generációval ezelőtti délszláv háború mintaadó hatásairól.

A Keresztapa című filmopusz a több Oscar-díjával, illetve a kortárs maffia tematikájának a filmbe emelésével sorsfordítónak számít. A szervezett bűnözést mozgóképen, részletgazdagon bemutató alkotás idén jubilál, immár fél évszázados rekvizituma egy titkos világnak, amelyben a kapitalizmusnak minden szabálya másként jelenik meg, mint ahogy azt a néző várná. A film magnetikus ereje a Tangó és Kes csapatát sem hagyta érintetlenül, ezért most körbejárjuk ezt az univerzumot, és bemutatjuk a nincstelen alvilági személyektől a maffiapiramisok csúcsán álló vezetőkig az összes kriminális hátterű főszereplőt.

Fejvakarásra okot adó eredményre jutott egy, a nemzetközi szervezett bűnözést vizsgáló európai kutatás, amely szerint nincs bizonyíték arra, hogy Magyarországon maffiaszerű csapatok léteznének. A Tangó és Kes új adásában arról beszélgetünk, hol és miben tévedtek az elefántcsonttorony-kutatók, illetve valójában milyen bűnözői hálózatok, szervezett bűnözői csoportok léteznek hazánkban? Szót ejtünk arról is, hogy kokain, hernyó, kannabisz és pszichoaktív szerek tekintetében cél- vagy tranzitország vagyunk, folyik-e szervezett bűnözés a növények és az állatok sérelmére, továbbá mibe kerül az elefántcsont, és hogyan passzolják el Közép-Európában?

1998. július 2-án úgy végződött Boros Tamás élete, ahogyan az „meg volt írva”. Többszöri (ön)merénylet után a szervezett bűnözés hálóját szövő pókok lerendezték a rendszerváltás utáni időszak egyik legismertebb pentitóját. De ki is volt Boros tulajdonképpen? Miért fordult a bűnüldöző szervekhez, ki akart-e egyáltalán szállni a „bulikból”, vagy mások feldobásával saját piszkos ügyeihez próbált védettséget szerezni? Milyen ellenérdekeltségek voltak a rendőrségen belül, hogyan küzdöttek az ügyben a rendőrök is egymással? Sok tisztázandó kérdésről és újdonságról esik szó a Tangó és Kes új adásában, amely az 1996-1998 közötti időszakra, a szervezett bűnözés generációváltására is visszatekint, és jut el odáig, hogy a dokumentumok szerint az Aranykéz utcai kivégzés megrendelője Portik Tamás volt. Ítélet tehát van, de megoldás és bizonyosság is?

Havas Henrik könyvet írt Radnai Lászlóról, a kecskeméti maffiaper elsőrendű vádlottjáról, aki valójában sokkal többet tudott és látott, mint azt a könyv alapján gondolhatnánk. Havassal látszólag arra vállalkoznak, hogy tagadják a rendszerváltás utáni magyar szervezett alvilág létezését. A Tangó és Kes hetedik adásában nemcsak a könyv tévedéseivel, Radnai tudatos felejtéseivel és füllentéseivel foglalkozunk, hanem azzal is, milyen veszélyeknek tette ki magát, és hogyan működött együtt egy maffiózó a rendőrséggel.

Azt mondták, a szocializmusban nincs szervezett bűnözés, aztán Pintér Sándor elismerte, mégis van. De mi volt pontosan az ő szerepe a Presztízs-ügyben? „Szervezett bűnözés márpedig a szocializmusban nincs” – válaszolta volna bármelyik pártfunkcionárius a Kádár-rendszerben, ha kérdezték volna. Ehhez képest Pintér Sándor, a jelenlegi belügyminiszter az „Egy bűnszövetség felszámolása” című iratában arról számol be 1983-ban, hogy „a közelmúltban fejeződött be a nyomozás egy bűnszövetség felszámolásában, amelynek tagjai több mint 170 bűncselekményt – ebből 143 betöréses lopást – követtek el, és az okozott kár meghaladta a 21 millió forintot. Az eljárás alá volt 85 gyanúsítottból 48 büntetett előéletű és 12 veszélyes bűnöző volt”. Szervezett bűnözés tehát a szocializmusban is volt. A Tangó és Kes legújabb adásában erről és arról beszélgetünk, hogy a ’70-es és ’80-as években szabaduló bűnözők miként szervezték meg a szocialista rendőrség szervezeti közönye közepette azt az országos betörői hálózatot, amelyből részben a ’90-es évek olajozásának egyes alakjai jöttek, és az innen elsajátított logisztikai tudás nélkül szegényebb lenne a rendszerváltás utáni bűnelkövetések lajstroma. Mi volt a szerepük a szervezett bűnözésben a védőügyvédeknek, és hogyan kapcsolódott be a nyomozásba Pintér Sándor, mi volt az ő szerepe a megbuktatásokban? Lehetséges-e, hogy a jelenlegi belügyminiszter még nem fejezte be a Presztízs-ügyet?.

Az 1980-as évek közepére nagyjából állt az amerikás magyarok alkotta hálózat, amely már a rendszerváltás előtt elkezdte a magyar alvilág máig élő szövetének megszilárdítását. Tangó és Kes podcast, második rész. Az 1956-os forradalom leverése után az állampárt a rendszerhez lojális embereknek speciális üzletlehetőségeket nyújtott. Az Új Gazdasági Mechanizmus bevezetésének időszakában szinte apolitikussá is válhattak a Kádár-kori „arisztokrácia” kisiparos, gebinező vagy éppen butikozó „szakosztályai”, amelyek a „valódi” olimpiai sportágakra: a valutázásra, a csempészetre és a műkincs-kereskedelemre már jelentős külföldi kapcsolataikon keresztül találtak rá. Mire a Los Angeles-i olimpiára kijutottak hazai médiaszemélyiségek, már az emigráns magyarok is hazajártak, mivel nekik nem reményvesztettnek, hanem kifejezetten fejlettnek tűnt a szocializmus. Igaz, nem a kádári értelemben. A hazai szocialista alvilág nyelvet nem beszélő prostituáltjai és kis lopásokból egyről a kettőre nem jutó családapa-stricijei és betörői a Los Angelesből hazalátogató magyar bűnözők hatására belekóstoltak a szocialista luxust jelentő felvilágba, hogy megteremtsék a szervezett bűnözés hálózatosan működő formáit. Az előre kialakított tippadói és orgazdai hálózat teremtette meg a kezdetét és végét a lakásbetörések ugrásszerűen növekvő feketedobozának, amelybe az állambiztonság nem akart, a bűnügyi rendőrség pedig csak nagy nehézségek árán tudott beletekinteni. Az 1980-as években kiszökött bűnözők egy része kinn ragadt, mások hazatérve kaszinókoncessziókhoz jutottak vagy sorsjegyjáték-szervezéssel segítették a hazai nagy vállalkozói réteg kialakulását.