exodus90

A mai napon arról beszélünk, hogy Jézus próféta, pap és király. Mi is örököltünk mindhárom küldetéséből különféle módokon. A királyi küldetés arra hív meg, hogy uralkodjunk. De tudunk-e mindenekelőtt uralkodni önmagunkon?

Kiv 6,28-7,7

Azon a napon, amelyen az Úr Egyiptom földjén Mózeshez szólt, azt mondta neki: „Én vagyok Jahve! Add tudtára a fáraónak, Egyiptom királyának mindazt, amit mondok neked.” Mózes így válaszolt az Úrnak: „Nézd, gyámoltalan vagyok a beszédben, hogyan hallgatna rám a fáraó?” Az Úr megnyugtatta Mózest: „Nézd, olyanná teszlek a fáraó előtt, mint egy isten, és testvéred, Áron lesz a prófétád. Neki mondj el mindent, amit veled közlök, s testvéred, Áron továbbítsa a fáraónak, hogy így elengedje Izrael fiait országából. Ám én megkeményítem a fáraó szívét, és sok jelet meg csodát művelek majd Egyiptom földjén. Mivel a fáraó nem fog szavatokra hallgatni, azért kinyújtom kezemet Egyiptom ellen, keményen megbüntetem, és úgy vezetem ki seregemet, népemet, Izrael fiait Egyiptomból. Minden egyiptomi, ahányan csak vannak, meg fogja tudni, hogy én vagyok Jahve, amikor majd kinyújtom kezem az egyiptomiak ellen, és Izrael fiait kivezetem körükből.” Mózes és Áron engedelmeskedtek és az Úr parancsa szerint jártak el. Mózes nyolcvan, Áron pedig nyolcvanhárom esztendős volt, amikor a fáraóval tárgyaltak. 

Kantikum – Bölcs 9, 1-6. 9-11

Atyáink Istene, jóságos Urunk, *igéddel hívtad létre a mindenséget.

Bölcsességeddel megalkottad az embert, *hogy uralkodjék minden teremtményen, 
melyet te alkottál,

hogy a földkerekséget hűségben és igazságban igazgassa, *és egyenes szívvel hozza meg ítéletét.

Add nekem a bölcsességet, trónodon társadat, *és gyermekeid közül ne zárj ki engem,

mert szolgád vagyok, szolgálód gyermeke, †gyenge, csak rövid ideig élő ember, *fel sem fogom igazságodat és törvényedet.

Ha mégoly tökéletes valaki az emberek fiai között, †de nincs meg benne bölcsességed, *semminek sem számít!

Nálad a bölcsesség, aki művedet ismeri, *és jelen volt, amikor a földkerekséget megalkottad.

Ő jól tudja, mi kedves a szemedben, *és mi egyezik meg parancsaiddal.

Őt küldd el szent egedből, *fölséges trónod helyéről,hogy velem járjon, és velem munkálkodjék, *és megtudjam, mi kedves előtted.

Mert ő mindent tud, és megért mindent, †megfontoltan vezet tetteimben, *és megőriz hatalmával.

Egy családfát olvasunk, amiben felismerhetjük, hogy mi is részesei vagyunk egy történetnek. Kaptunk ebben örökséget és terheket. De most dönthetünk, hogy mit viszünk tovább. Isten megújít, hiszen Fiának vére folyik bennünk.

Kiv 6,13-27

De Isten szólt Mózeshez és Áronhoz és elküldte őket a fáraóhoz, Egyiptom királyához, hogy vezessék ki Izrael fiait Egyiptom földjéről.

Mózes és Áron családfája.

Ezek a családjaik fejei: Rubennek, Izrael elsőszülöttének fiai: Hénoch, Pallu, Hecron és Karmi. Ezek Ruben nemzetségei. Simeon fiai ezek voltak: Jemuel, Jamin, Ohad, Jachin, Cochár és Saul, a kánaáni asszony fia. Ezek Simeon nemzetségei. Lévi fiainak nevei, nemzetségeik szerint: Gerson, Kehát, és Merári. Lévi 137 éves kort ért el. Gerson fiai voltak: Libni és Simi, nemzetségeik szerint. Kehát fiai voltak: Amram, Jichar, Hebron és Uziel. Kehát 133 évet élt meg. Merári fiai voltak: Machli és Musi. Ezek Lévi családjai nemzetségeik szerint. Amram Jokebedet, a nagynénjét vette feleségül. Ez Áront és Mózest szülte férjének. Amram 137 évet ért meg. Jichar fiai Korach, Nefeg és Zichri voltak. Uziel fiai pedig Misael, Elcafán és Zitri voltak. Áron Elisebát, Amminadab lányát, Nachson nővérét vette feleségül, aki Nadabot, Abihut, Eleazárt és Itamárt szülte neki. Korach fiai voltak: Asszir, Elkána, Abiaszáf. Ezek a korachiták családjai. Eleazár, Áron fia Putiál egyik leányát vette feleségül, s az Pinchaszt szülte neki. Ezek a leviták családfői nemzetségeik szerint. Ezek Áron és Mózes, akiknek az Úr megparancsolta: „Vezessétek ki Izrael fiait Egyiptom földjéről csoportjaik szerint.” Ők beszéltek a fáraóval, Egyiptom királyával, hogy kivezessék Izrael fiait Egyiptomból. Ezek Mózes és Áron. 

Mózesre megharagszik az Isten. Na, nem azért, mintha le akarna keverni neki egy pofont. Isten, ha haragszik, értünk teszi. Mint egy szülő, aki rácsap gyermeke fenekére, hogy az megjegyezze, hogy a konnektorba nem nyúlunk. Érte haragszik, nem ellene. Nem gyengeségeire, hanem makacs hitetlenségére. Pedig az Istenbe vetett hit nélkül önképünk elcsoffan. Kiv 4,10-17

Kiv 4,10-17

Mózes ezután így szólt az Úrhoz: „De, Uram, én nem vagyok a szavak embere. Azelőtt sem voltam és most sem vagyok, amióta szolgáddal beszélsz. A szám akadozó, a nyelvem lassú.” Az Úr ezt válaszolta: „Ki adott szájat az embernek, ki teszi némává vagy süketté, látóvá vagy vakká? Nemde én, az Úr? Menj csak, majd segítek a beszédben, s azt fogod hirdetni, amit mondanod kell.” Ő azonban ellene vetette: „Bocsáss meg, Uram, de küldj, akit akarsz.” Az Úr erre haragosan mondta Mózesnek: „Áron, a levita, nem a testvéred? Tudom, hogy jól beszél. Nézd, már úton van, hogy találkozzék veled. Ha meglát, nagyon megörül neked. Beszélj vele és add szavaidat a szájába. Én majd téged is, őt is segítelek a beszédben, és megtanítlak benneteket arra, mit kell tennetek. Ő beszél majd helyetted a néphez: olyan lesz, mintha a te szád volna, te meg olyan leszel számára, mint a sugalmazó Isten. Vedd a kezedbe ezt a botot, vele teszed majd a csodákat.” 

Isten megmutatja privátban, hogy mikre képes. De végső soron mindent azért tesz, mert pozitív előjelű. Fontos Istent így látnunk, hogy Ő gyógyulásunkat, szabadulásunkat akarja. Sokszor vádoljuk Istent, pedig olyankor bennünk van a gond. A mi természetünkből fakadóan nem érzékeljük jóságát. Imádkozzunk szívből a 103. zsoltárt SZIT Biblia. Kiv 4,1-9

Kiv 4,1-9

Mózes újra megjegyezte: „De ha nem hisznek nekem és nem hallgatnak rám, hanem azt mondják: Az Úr nem jelent meg neked.” Erre az Úr megkérdezte: „Mi van a kezedben?” „Bot” – felelte. „Dobd a földre” – parancsolta neki. Amikor ledobta a földre, az kígyóvá változott és Mózes megijedt tőle. Erre az Úr így szólt: „Nyújtsd ki a kezedet és fogd meg a farkánál.” Kinyújtotta hát a kezét, megfogta és az újra bottá vált a kezében… „Erről majd elhiszik, hogy atyáid Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene, Jákob Istene megjelent neked.” Azután az Úr újra megparancsolta: „Dugd a kezed a kebledbe.” Mózes bedugta kezét a keblébe. Amikor kihúzta a kezét, olyan fehér volt a leprától, mint a hó. Erre azt mondta neki: „Dugd a kezed újra a kebledbe.” Még egyszer bedugta kezét a keblébe, s amikor kihúzta, olyan volt, mint testének többi része. „Ha tehát nem hisznek neked és nem szívlelik meg az első jelet, akkor majd a második jelre hinni fognak. De ha még erre a két jelre sem hinnének és nem hallgatnának rád, akkor meríts a Nílus vizéből és öntsd a szárazföldre. A Nílusból merített víz a szárazföldön vérré változik.” 

Isten előbb keres minket, mint ahogy mi sejtjük. Mózest is Ő találta meg a pusztában, s elhívott bennünket, hogy megismerjük Őt még mélyebben, mert ez lehetséges. Kiv 3,1-6

Mózes apósának, Jetrónak, Midián papjának a juhait őrizte. Egyszer messzire behajtotta a juhokat a pusztába, és eljutott az Isten hegyéhez, a Hórebhez. Itt megjelent neki az Úr angyala a tűz lángjában, egy égő csipkebokorban. Mikor odanézett, látta, hogy a bokor ég, de nem ég el. Így szólt magában: „Odamegyek és megnézem ezt a különös jelenséget, hadd lássam, miért nem ég el a csipkebokor.” Amikor az Úr látta, hogy vizsgálódva közeledik, az Isten megszólította a csipkebokorból: „Mózes, Mózes!” „Itt vagyok” – felelte. Erre így szólt: „Ne közelíts! Vedd le sarudat a lábadról, mert a hely, ahol állasz, szent föld.” Azután így folytatta: „Én vagyok az Isten, atyáid Istene: Ábrahám Istene, Izsák Istene, Jákob Istene.” Erre Mózes eltakarta arcát, mert félt Istenre tekinteni. 

A mai napon arra tekintünk, hogy hogyan lehetünk férfiak másokért. Ez egész jól kivezet bennünket az önző ciklusainkból, s amikor rádöbbenünk, hogy az életet Isten akarata szerint tovább adva rálelünk igazi önmagunkra, akkor megértjük, hogy csak az az igaz, amit az Isten mond, nem pedig a bűnös természet, ami visszahúz.

Kiv 2,11-25

Közben Mózes felnövekedett és elment meglátogatni testvéreit. Látta a kényszermunkát, amelyet végezniük kellett s észrevett egy egyiptomit, amint éppen az egyik héber testvérét ütlegelte. Körülnézve nem látott senkit, ezért leütötte az egyiptomit és elrejtette a homokban. Másnap is visszajött, s látta, hogy két héber verekedik. „Miért ütöd a barátodat?” – kérdezte a támadót. Az így válaszolt: „Ki tett téged főnökünkké és bíránkká, talán engem is meg akarsz ölni, ahogy megölted az egyiptomit?” Mózes megijedt és így szólt magában: „A dolog nyilvánvalóan kitudódott.” A fáraó is hallotta, hogy beszélnek az esetről, és halálra kerestette Mózest. Ő azonban elmenekült előle, és Midián földjére ment. Ott leült egy kútnál. Midián papjának hét leánya volt. Ezek odajöttek vizet húzni és megtölteni a vályúkat, hogy megitassák apjuk juhait. Az odaérkező pásztorok azonban elkergették őket. Mózes védelmükre kelt és megitatta juhaikat. Mikor hazatértek apjukhoz, Reuelhez, az megkérdezte: „Miért jöttetek ilyen korán?” Így válaszoltak: „Egy egyiptomi ember kimentett bennünket a pásztorok kezéből. Vizet is mert nekünk és megitatta a juhokat.” „Hol van – kérdezte a lányait –, miért hagytátok ott azt az embert? Hívjátok meg, hadd egyék velünk.” Így Mózes elszegődött ehhez az emberhez, az pedig feleségül adta hozzá a leányát, Cipporát. Ez fiút szült neki, s ő Gersomnak nevezte, mivel – úgymond – „idegen földön jövevény voltam.” Hosszú idő telt el, s közben meghalt Egyiptom királya. Izrael fiai pedig szolgaságban nyögtek, segítségért kiáltoztak, és fohászuk felhatolt Istenhez nyomorúságukból. Isten meghallotta panaszukat, és Isten megemlékezett az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal kötött szövetségről. Jóakaratúan tekintett le Izrael fiaira és felismerte… 

Isten sokszor szabadít a víz által a Bibliában, hogy előkészítse lelkünket a keresztvíz ütős hatásaira. Mózest, na, hát őt a vízből húzta ki! Aztán az egész népet a vízen át vezette! Aztán meg eljött Jézus, és megkeresztelkedett a nevünkben. Majd keresztelt másokat. Ma meg létezik egy közösség amely a keresztvízhez köt minden kezdetet. De milyen erő van a keresztségben? 

Kiv 2,1-10

Egy Lévi törzséből való férfi elment, és feleséget vett saját nemzetségéből. Ez fogant és fiút szült. Látta, hogy milyen szép, ezért három hónapon át titkolta. Amikor már lehetetlen volt tovább rejtegetnie, papiruszkosarat készített neki, s bekente aszfalttal meg szurokkal. Beletette a kisgyermeket és elhelyezte a nád közé, közel a folyó partjához. A gyermek nővére a közelben maradt, hogy lássa, mi történik vele. Akkor a fáraó leánya lejött fürdeni a folyóhoz, kísérői közben a parton sétáltak. Észrevette a kosarat a nád között, s odaküldte szolgálóját, hogy vegye ki. Amikor kibontotta, látta, hogy egy nyöszörgő gyermek van benne. Részvét ébredt benne iránta és így szólt: „Egy héber gyerek.” A gyermek nővére a fáraó leányához fordult: „Akarod, hogy elmenjek, és a héber asszonyok között dajkát keressek, aki majd szoptatja a csecsemőt?” „Menj” – válaszolta a fáraó leánya. A leány elfutott, hogy megkeresse a kisfiú anyját. A fáraó leánya azt mondta neki: „Vidd magaddal a kicsit és neveld fel nekem, s megfizetek érte.” Az asszony elvitte a gyermeket és szoptatta. Amikor felserdült, visszaadta a fáraó leányának, aki úgy bánt vele, mint a saját fiával, és a Mózes nevet adta neki, „mivel – úgymond – a vízből húztam ki”. 

Róm 6,3-14

Vagy nem tudjátok, hogy akik Krisztus Jézusban megkeresztelkedtünk, az ő halálában keresztelkedtünk meg? A keresztségben ugyanis eltemetkeztünk vele együtt a halálba, hogy miként Krisztus az Atya dicsősége által feltámadt a halálból, úgy mi is az élet újdonságában járjunk. Mert ha halálának hasonlóságában egybenőttünk vele, úgy leszünk feltámadásában is. Hiszen tudjuk, hogy a régi embert bennünk azért feszítették vele együtt keresztre, hogy a bűn teste elpusztuljon, és ne szolgáljunk többé a bűnnek. Aki így meghalt, megszabadult a bűntől. Ha Krisztussal meghaltunk, hisszük, hogy vele együtt fogunk élni is. Tudjuk, hogy Krisztus feltámadt a halálból, többé nem hal meg, a halál nem lesz többé úrrá rajta. Aki meghalt, az egyszer s mindenkorra meghalt a bűnnek, aki azonban él, az Istennek él. Ezért tekintsétek magatokat is úgy, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek Jézus Krisztusban. Ne uralkodjék tehát halandó testeteken a bűn, és ne engedelmeskedjetek kívánságainak. Ne adjátok át tagjaitokat a bűnnek a gonoszság eszközeként, hanem mint a halálból életre keltek, adjátok magatokat Isten szolgálatára, tagjaitokat meg az igazság eszközéül szenteljétek az Istennek. A bűn ugyanis többé nem uralkodik rajtatok, mert nem a törvény alá vetve éltek, hanem a kegyelemben. 

A fáraó keménykedik a néppel, de az erény reményt hoz. Ha újra vízbe akarna fojtani a gonosz, ezúttal nem fog. Előrelépünk és átéljük újonnan szerzett szabadságunkat. Kiv 1,15-22

Kantikum – Jel 4, 11; 5, 9. 10. 12

A megváltottak hálaéneke

Méltó vagy, Urunk, Istenünk, * hogy a dicsőség, a tisztelet és a hatalom tied legyen,

mert a mindenséget te alkottad, * akaratod hívott létre és teremtett mindent.

Méltó vagy, Uram, hogy átvedd a könyvet, * és feltörd pecsétjeit,

mert megöltek, †

de megváltottál minket Istennek véred árán * minden törzsből, nyelvből, népből és nemzetből.

Istenünk országává és papjaivá tettél minket, * és uralkodni fogunk a földön. 

Méltó a Bárány, akit megöltek, †

hogy övé legyen a hatalom, a gazdagság és a bölcsesség, * az erő, a tisztelet, a dicsőség és az áldás!

VIDEÓ Ajánló: Fiad vagyok Atyám! - "a tenger ketté vált s én átsétáltam"

https://www.youtube.com/watch?v=g9eooeZLZCY

Erős vagy, de szolga. Biztos kiaknáztad már a benned rejlő lehetőségeket? Ez a lelkigyakorlat segít majd. Kiv 1,1-7

Kantikum – Jel 4, 11; 5, 9. 10. 12

A megváltottak hálaéneke

Méltó vagy, Urunk, Istenünk, * hogy a dicsőség, a tisztelet és a hatalom tied legyen,

mert a mindenséget te alkottad, * akaratod hívott létre és teremtett mindent.

Méltó vagy, Uram, hogy átvedd a könyvet, * és feltörd pecsétjeit,

mert megöltek, †

de megváltottál minket Istennek véred árán * minden törzsből, nyelvből, népből és nemzetből.

Istenünk országává és papjaivá tettél minket, * és uralkodni fogunk a földön. 

Méltó a Bárány, akit megöltek, †

hogy övé legyen a hatalom, a gazdagság és a bölcsesség, * az erő, a tisztelet, a dicsőség és az áldás!

Kiv 1,1-7

Ezek Izrael fiainak nevei, akik családjukkal együtt lekísérték Jákobot Egyiptomba: Ruben, Simeon, Lévi és Júda, Isszachár, Zebulun és Benjamin, Dán és Naftali, Gád és Áser. Jákob leszármazottai összesen hetvenen voltak. József már Egyiptomban tartózkodott. Azután meghalt József és minden testvére, és ez az egész nemzedék. De Izrael fiai termékenyek voltak, elszaporodtak, annyira megsokasodtak és megerősödtek, hogy betöltötték az országot. 

Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben; 
a sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk! 
Esedezve kérjük: „Parancsoljon neki az Isten!” 
Te pedig, mennyei seregek vezére, 
a sátánt és a többi gonosz szellemet, 
akik a lelkek vesztére körüljárnak a világban, 
Isten erejével 
taszítsd vissza a kárhozat helyére! 
Amen.

Ez a 90 napos lelki út a szabadság felé vezet. Amerikában már számos mozgalom adatott, hogy a férfiak megszabaduljanak függőségeiktől, kísértett, gyenge életformáikból. Ez a lellkigyakorlat ehhez kapcsolódik. Elkezdjük személyes utunkat az Exodus 90 menetrendje szerint. A podcast egyéni reflexiókat tartalmaz a Kivonulás könyvének lelkisége szerint, és azokat a férfiakat hivatott segíteni, akik gyakorolni szeretnék keresztény szabadságukat. Légy Istennel önmagad!

A lelkigyakorlat nem kötődik a hivatalos márkanévhez, nem fordítása vagy hivatalos másolata a programnak. Felosztásában és szellemiségében követi az elmélkedéseket.

Az Exodus 90 program lelkiségét elismerjük és hivatkozunk rá, hogy a magyar felkapottságot elősegítsük. Ajánljuk a weboldalt:

https://exodus90.com/