férfi

Isten tiszteltet érdemel. Ha ez az alapvető kapcsolati szint nincs meg Isten és ember között, akkor meghal a lelki élet. Az Isten valódi tisztelete minden hitbeli megközelítés alapja. Ha Istent játszópajtásként veszem, akivel mindent meglehet tenni, akkor a lelki életem befuccsol.

Kiv 19,1-15

Az Egyiptomból való kivonulás után három hónapra ugyanazon a napon érkeztek meg a Sínai pusztába. Refidimből indultak el, a Sínai pusztába érkeztek, és a pusztaságon táboroztak le. Az izraeliták táborukat a heggyel szemben ütötték fel.

A szövetség megígérése.

Mózes elindult Isten elé, az Úr pedig a hegyről így szólt hozzá: „Ezt közöld Jákob házával és hirdesd Izrael fiainak: Láttátok, mit tettem az egyiptomiakkal, s hogy mintegy sasszárnyon hordoztalak benneteket, s ide hoztalak magamhoz. Ha tehát hallgattok szavamra és megtartjátok szövetségemet, akkor az összes népek között különleges tulajdonommá teszlek benneteket, hiszen az egész föld az enyém. Papi királyságom és szent népem lesztek. Ezeket a szavakat add tudtára Izrael fiainak.” Mózes elment és összehívta a nép véneit, s közölte velük mindazokat a szavakat, amelyeket az Úr reá bízott. Az egész nép egy szívvel válaszolt: „Mindent megteszünk, amit az Úr parancsol.” Mózes megvitte az Úrnak a nép feleletét.

A szövetség előkészítése.

Ezután az Úr így szólt Mózeshez: „Sűrű felhőben jövök hozzád, hogy a nép hallja, amikor veled beszélek, s így mindenkor higgyen neked.” Mózes elmondta az Úrnak a nép feleletét. Erre az Úr így szólt Mózeshez: „Menj vissza a néphez. Ma és holnap készüljenek elő, mossák ki ruhájukat, és harmadnapra legyenek készen. Holnapután az Úr az egész nép szeme láttára leszáll a Sínai-hegyre. Te pedig határold körül a hegyet, és parancsold meg: óvakodjatok attól, hogy fölmenjetek a hegyre, vagy a lábához közeledjetek. Aki hozzáér a hegyhez, annak meg kell halnia: egyetlen kéz sem érintheti; azt meg kell kövezni vagy le kell nyilazni. Sem ember, sem állat nem maradhat életben. Csak akkor mehetnek fel a hegyre, ha majd a kosszarvat hosszan megfújták.” Mózes lement a hegyről, felszólította a népet, hogy készülődjék és mossa ki a ruháját. Megparancsolta a népnek: „Holnaputánra legyetek készen. Ne közeledjetek asszonyhoz.” 

A szombati nap kiváló ajándéka Istennek. Megtanuljuk benne az Isten iránti bizalmat. Átéljük azt a könnyedséget, amelyet a mennyország fog jelenteni, és minden áldásra felkészülünk, amit Isten adni készül. Bízzunk Isten erejében, s higgyük el, hogy valóban ajándék az, ha nem dolgozunk, hanem megpihenünk az Úrban. Fedezzük fel a lazulós napot Istennel!

Kiv 16,22-36

A hatodik napon kétszer annyi ételt gyűjtöttek, két omert egy személyre. A közösség elöljárói Mózeshez jöttek és jelentették. Ő így válaszolt: „Az Úr parancsa ez: holnap a teljes nyugalom napja van, az Úr szombatja. Most tegyétek kemencébe, amit meg akartok sütni, és most főzzétek, amit meg akartok főzni. A fölösleget tegyétek el holnapra.” El is tették másnapra, ahogy Mózes parancsolta: ez nem bűzlött, és férgek sem voltak benne. Mózes így szólt: „Ma ezt egyétek, mert ma az Úr nyugalomnapja van, ma nem találtok kint semmit. Hat napon át gyűjtsetek, de a hetedik nap szombat; azon nincs semmi.” Amikor a népből egyesek a hetedik napon kimentek gyűjteni, nem találtak semmit. Ekkor az Úr így szólt Mózeshez: „Meddig késlekedtek még és nem követitek parancsaimat meg utasításaimat? Lássátok meg, hogy az Úr adta nektek a szombatot, ezért juttat nektek a hatodik napon két napra való eledelt. A hetedik nap maradjon mindenki otthon és senki se hagyja el lakását.” A nép a hetedik napon tartózkodott is minden munkától. Izrael háza mannának nevezte ezt. Fehér volt, mint a koriandermag, s olyan íze volt, mint a mézeskalácsnak. Mózes kihirdette: „Az Úr ezt parancsolja: töltsetek meg belőle egy omert, és tegyétek el a jövendő nemzedék számára, hogy lássa azt a kenyeret, amellyel tápláltalak benneteket a pusztában, amikor kihoztalak Egyiptomból.” Mózes utasította Áront: „Végy egy edényt, tégy bele egy omer mannát, s állítsd az Úr elé, hogy megmaradjon a jövő nemzedékek számára.” Áron tehát vett egy edényt és megtöltötte egy omer mannával, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta, s a bizonyság elé helyezte, hogy megmaradjon. Izrael fiai negyven évig ették a mannát, amíg csak lakott vidékre nem érkeztek. Addig ették a mannát, amíg Kánaán földjének határához értek. Az omer egy efának a tizedrésze. 

A kovásztalan kenyér a sietség kenyere.  Az üdvösségben is sokszor azonnal kell teljesíteni Isten akaratát. Az exodus nem a várakozás ideje, hanem a tetteké. Istennel most.

Kiv 12,31-36

A fáraó még éjjel hívatta Mózest és Áront, és rájuk parancsolt: „Induljatok, és menjetek ki népem közül, ti és Izrael fiai. Menjetek és mutassatok be áldozatot Jahvénak kívánságtok szerint. Magatokkal vihetitek juhaitokat és szarvasmarháitokat, ahogy követeltétek, csak menjetek. De kérjetek áldást rám is.” Az egyiptomiak szintén sürgették a népet, hogy gyorsan távozzék az országból. Ezt mondták ugyanis: „még mindannyian meg találunk halni.” Az emberek tehát vették a tésztát, mielőtt még megkovászosodott volna, a sütőteknőt, és ruhába csavarva vállukon vitték.

Az egyiptomiak kifosztása.

Izrael fiai Mózes szavai szerint jártak el, s az egyiptomiaktól ezüst­ meg aranydolgokat és ruhákat kértek. Az Úr bizalomra hangolta az egyiptomiakat a nép iránt, s azok teljesítették kérésüket. Így szereztek zsákmányt az egyiptomiaktól. 

A bűn átka a frusztráltság, a stressz, a diszharmónia, az üres élet. A fáraó megtapasztalja, hogy hullék szét élete a bűn hatására. Hagyjuk, hogy a Szentlélek meggyőzzön bűneinkről és bízzunk Isten irgalmában.

Kiv 9,8-12

Az Úr így szólt Mózeshez és Áronhoz: „Vegyetek egy tele marék hamut a kemencéből, és Mózes a fáraó előtt szórja az ég felé. Finom porrá válik egész Egyiptom felett, és kelevényt okoz emberen és állaton, amely mint a fekély, felfakad.” Ők tehát vették a hamut a kemencéből, a fáraó elé léptek és Mózes az ég felé szórta. Erre kelevények keletkeztek, amelyek emberen és állaton, mint a fekély, felfakadtak. A varázslók a kelevényeik miatt nem is állhattak Mózes elé, mivel a kelések a varázslókon és minden egyiptomin kifakadtak. Az Úr azonban megkeményítette a fáraó szívét: nem hallgatott rájuk, ahogy azt az Úr előre megmondta. 

Isten arra kéri a fáraót, hogy népe had mutathasson be áldozatot, olyan áldozatot, amely az egyiptomiak szemében szörnyűséges. A keresztény ember életformája a világ szempontjából néha szörnyűséges, mégis ebben van egy nagyobb szabadság Jézus példájára. Aki meg akarja menteni életét, elveszíti! De aki elveszíti Jézusért életét, az rátalál!

Kiv 8,20-32

Az Úr így is tett. A bögölyök nagy tömegben ellepték a fáraó házát, szolgáinak a lakását és egész Egyiptomot. Az ország nagyon szenvedett a bögölyök miatt. Ezért a fáraó hívatta Mózest és Áront, s így szólt hozzájuk: „Mehettek áldozatot bemutatni Isteneteknek, de itt az országban.” Ám Mózes ellenkezett: „Ezt nem tehetjük. Mi olyan állatokat áldozunk fel az Úrnak, a mi Istenünknek, amelyeknek bemutatása az egyiptomiak szemében szörnyűség. Ha mi olyan áldozatot mutatnánk be, amelytől az egyiptomiak borzadnak, nemde, megköveznének bennünket? Mi ki akarunk menni háromnapi járásra a pusztába, és ott bemutatni az áldozatot az Úrnak, a mi Istenünknek, amelyet követel tőlünk.” A fáraó így válaszolt: „Elengedlek titeket, mutassátok be az áldozatot az Úrnak, Isteneteknek, de nem mehettek el messzire. Könyörögjetek értem is.” Mózes ezt mondta: „Mihelyt eltávozom tőled, azonnal imádkozni fogok érted. Holnap megszabadul a fáraó, a szolgái és alattvalói a bögölyöktől. Csak még egyszer rá ne szedje a fáraó a népet olyképpen, hogy nem engedi el áldozatot bemutatni az Úrnak.” Mózes eljött a fáraótól, és könyörgött az Úrhoz. Az Úr meghallgatta Mózes kérését, a bögölyök elhagyták a fáraót, a szolgáit és az alattvalóit: egy sem maradt belőlük. De a fáraó szíve újra megkeményedett, és nem bocsátotta el a népet. 

Sokszor előfordul, hogy apró dolgok bosszantanak. A fáraóhoz is szúnyogok mentek, de nem tudott velük mit kezdeni. Megállt a tudomány. Amikor ülsz a dugóban, bosszant egy ember, bosszant egy helyzet, akkor a kísértés felerősödhet. Gyakorlati tippeket kapsz, hogy hogyan engedd el és légy szabad Isten akaratában.

Kiv 8,16-19

Ezután az Úr így szólt Mózeshez: „Holnap reggel, amikor a fáraó lemegy a Nílus partjára, járulj eléje és mondd meg neki: Ezt üzeni az Úr: engedd el népemet, hogy áldozatot mutasson be nekem. Ha nem engeded kivonulni népemet, akkor bögölyöket bocsátok rád, szolgáidra, alattvalóidra és házaidra. Az egyiptomiak házai tele lesznek velük, sőt, még a föld is, amelyen állasz. Gósen földjével azonban, ahol népem lakik, kivételt teszek azon a napon, s ott nem jelennek meg a bögölyök. Ebből felismerheted majd, hogy én, az Úr, itt vagyok az országban. Megkülönböztetem népemet a népedtől. Holnap következik be ez a csodajel.” 

A bot, a kígyó, az üdvösség, az élet. 4 fogalom, amely összekapcsolódik szimbólumrendszere szerint a Bibliában. A keresztre mutatnak, Jézus keresztjére. Ebből pedig erő sugárzik minden keresztényre. Mit kell tegyek a kereszttel? Magamhoz kell ölelnem és hordoznom kell, hogy Jézushoz hasonló legyek.

Kiv 7,8-13

Az Úr így szólt Mózeshez és Áronhoz: „Ha a fáraó felszólít benneteket, hogy mutassatok csodajelet, akkor mondd Áronnak: Vedd a botodat és dobd a fáraó elé, az majd kígyóvá változik.” Mózes és Áron a fáraó elé járultak, és úgy tettek, ahogy az Úr parancsolta. Áron a fáraó és szolgái elé dobta a botját, s az kígyóvá változott. Erre a fáraó hívatta a tudósokat és varázslókat, s az egyiptomi varázslók ugyanazt a jelet mutatták tudományukkal. Mind ledobták botjukat, s azok kígyóvá változtak. Áron botja azonban elnyelte a botjaikat. A fáraó szíve mégis kemény maradt, s nem hallgatott rájuk, ahogy azt az Úr előre megmondta. 

Kantikum – Bölcs 9, 1-6. 9-11

Atyáink Istene, jóságos Urunk, *igéddel hívtad létre a mindenséget.

Bölcsességeddel megalkottad az embert, *hogy uralkodjék minden teremtményen, 
melyet te alkottál,

hogy a földkerekséget hűségben és igazságban igazgassa, *és egyenes szívvel hozza meg ítéletét.

Add nekem a bölcsességet, trónodon társadat, *és gyermekeid közül ne zárj ki engem,

mert szolgád vagyok, szolgálód gyermeke, †gyenge, csak rövid ideig élő ember, *fel sem fogom igazságodat és törvényedet.

Ha mégoly tökéletes valaki az emberek fiai között, †de nincs meg benne bölcsességed, *semminek sem számít!

Nálad a bölcsesség, aki művedet ismeri, *és jelen volt, amikor a földkerekséget megalkottad.

Ő jól tudja, mi kedves a szemedben, *és mi egyezik meg parancsaiddal.

Őt küldd el szent egedből, *fölséges trónod helyéről,hogy velem járjon, és velem munkálkodjék, *és megtudjam, mi kedves előtted.

Mert ő mindent tud, és megért mindent, †megfontoltan vezet tetteimben, *és megőriz hatalmával.

A mai napon arról beszélünk, hogy Jézus próféta, pap és király. Mi is örököltünk mindhárom küldetéséből különféle módokon. A királyi küldetés arra hív meg, hogy uralkodjunk. De tudunk-e mindenekelőtt uralkodni önmagunkon?

Kiv 6,28-7,7

Azon a napon, amelyen az Úr Egyiptom földjén Mózeshez szólt, azt mondta neki: „Én vagyok Jahve! Add tudtára a fáraónak, Egyiptom királyának mindazt, amit mondok neked.” Mózes így válaszolt az Úrnak: „Nézd, gyámoltalan vagyok a beszédben, hogyan hallgatna rám a fáraó?” Az Úr megnyugtatta Mózest: „Nézd, olyanná teszlek a fáraó előtt, mint egy isten, és testvéred, Áron lesz a prófétád. Neki mondj el mindent, amit veled közlök, s testvéred, Áron továbbítsa a fáraónak, hogy így elengedje Izrael fiait országából. Ám én megkeményítem a fáraó szívét, és sok jelet meg csodát művelek majd Egyiptom földjén. Mivel a fáraó nem fog szavatokra hallgatni, azért kinyújtom kezemet Egyiptom ellen, keményen megbüntetem, és úgy vezetem ki seregemet, népemet, Izrael fiait Egyiptomból. Minden egyiptomi, ahányan csak vannak, meg fogja tudni, hogy én vagyok Jahve, amikor majd kinyújtom kezem az egyiptomiak ellen, és Izrael fiait kivezetem körükből.” Mózes és Áron engedelmeskedtek és az Úr parancsa szerint jártak el. Mózes nyolcvan, Áron pedig nyolcvanhárom esztendős volt, amikor a fáraóval tárgyaltak. 

Kantikum – Bölcs 9, 1-6. 9-11

Atyáink Istene, jóságos Urunk, *igéddel hívtad létre a mindenséget.

Bölcsességeddel megalkottad az embert, *hogy uralkodjék minden teremtményen, 
melyet te alkottál,

hogy a földkerekséget hűségben és igazságban igazgassa, *és egyenes szívvel hozza meg ítéletét.

Add nekem a bölcsességet, trónodon társadat, *és gyermekeid közül ne zárj ki engem,

mert szolgád vagyok, szolgálód gyermeke, †gyenge, csak rövid ideig élő ember, *fel sem fogom igazságodat és törvényedet.

Ha mégoly tökéletes valaki az emberek fiai között, †de nincs meg benne bölcsességed, *semminek sem számít!

Nálad a bölcsesség, aki művedet ismeri, *és jelen volt, amikor a földkerekséget megalkottad.

Ő jól tudja, mi kedves a szemedben, *és mi egyezik meg parancsaiddal.

Őt küldd el szent egedből, *fölséges trónod helyéről,hogy velem járjon, és velem munkálkodjék, *és megtudjam, mi kedves előtted.

Mert ő mindent tud, és megért mindent, †megfontoltan vezet tetteimben, *és megőriz hatalmával.

A férfiak erőre lettek teremtve. De a gonosz ezt az erőt arra használja fel, hogy bennünket bezárjon saját gondolataink és vágyaink börtönébe, hogy még véletlen se lássuk meg a körülöttünk levők valódi szükségeit. Isten arra hív, hogy olyan férfiak, apák, papok legyünk, akik önzőségüket legyőzve arra használják erejüket, hogy gyarapítsák a rájuk bízottak sorsát. Mész efelé a szabadság felé?

Kiv 5,22-6,13

Mózes az Úrhoz fordult és így imádkozott: „Uram, miért engeded így szenvedni ezt a népet? Miért küldtél egyáltalán engem? Amióta a fáraónál jártam, hogy nevedben beszéljek vele, még gonoszabbul bánik ezzel a néppel, és te nem mentetted meg népedet.” Az Úr így válaszolt Mózesnek: „Majd meglátod, mit teszek a fáraóval. Erős kéz kényszerítésére el fogja őket engedni. Sőt, erős kéz kényszerítésére maga fogja őket kiutasítani földjéről.”

Mózes küldetésének újabb leírása.

Az Úr szózatot intézett Mózeshez és ezt mondta neki: „Én vagyok Jahve, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak Mindenható Isten néven jelentem meg, és a Jahve nevet nem nyilatkoztattam ki nekik. De mivel szövetséget kötöttem velük, hogy vándorlásuk földjét, Kánaánt, amelyen jövevényként éltek, birtokul adom nekik, azért meghallgattam Izrael fiainak panaszát, akiket Egyiptomban szolgaságra vetettek és megemlékeztem szövetségemről. Ezért közöld Izrael fiaival: Én vagyok Jahve, megszabadítlak benneteket attól a kényszermunkától, amellyel az egyiptomiak sanyargatnak, és kiszabadítlak abból a szolgaságból, amelyben fogva tartanak; mégpedig úgy, hogy megverem és keményen megbüntetem őket. Népemmé fogadlak benneteket és Istenetek leszek. Akkor majd megtudjátok, hogy én, az Úr, az Isten szabadítottalak ki titeket az egyiptomiak szolgaságából. Azután elvezetlek arra a földre, amelyre megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, hogy nektek adom örökségül, én az Úr.” Mózes közölte ezt Izrael fiaival. De ők nem hittek neki, mert nagyon rájuk nehezedett a kényszermunka. Akkor az Úr így szólt Mózeshez: „Menj és mondd meg a fáraónak, Egyiptom királyának, hogy engedje el Izrael fiait országából.” Mózes ezt válaszolta az Úrnak: „Nézd, Izrael fiai sem hallgattak rám, hogyan hallgatna rám a fáraó, hiszen ügyetlen vagyok a beszédben?” De Isten szólt Mózeshez és Áronhoz és elküldte őket a fáraóhoz, Egyiptom királyához, hogy vezessék ki Izrael fiait Egyiptom földjéről. 

A fáraó frusztráció felé vezeti a népet. Azok panaszkodó szívvel Mózes és Áron ellen fordulnak, akik Isten tervét képviselik, mert vágynak vissza a régi könnyebb életbe, bár igazából az se volt valami idilli. Te miért kiáltasz Istenhez? Bűneid visszaszerzéséért vagy a szabadságért, ami az Ő terve?

Kiv 5,15-21

A héber munkavezetők panasza.

Izrael fiainak munkavezetői elmentek a fáraóhoz és így panaszkodtak: „Miért bánsz így szolgáiddal? Nem adnak szolgáidnak szalmát, s mégis azt követelik, hogy készítsünk téglát. Még ütlegelik is szolgáidat.” Ő így válaszolt: „Lusták vagytok, lusták. Ezért mondogatjátok: El akarunk menni, hogy áldozatot mutassunk be Jahvénak. Azonnal menjetek dolgozni, szalmát nem kaptok, de a megállapított mennyiségű téglát ki kell vetnetek.”

A nép szemrehányása, Mózes imája.

Izrael fiainak munkavezetői nehéz helyzetbe kerültek, amikor hallották: a napi téglamennyiséget nem csökkenthetik. Amikor eljöttek a fáraótól, találkoztak Mózessel és Áronnal, akik már várták őket. Ezekkel a szavakkal estek nekik: „Lássa meg az Úr, amit csináltatok és ítélkezzék fölöttetek, mert gyűlöletessé tettetek bennünket a fáraó és szolgái szemében. Kardot adtatok a kezükbe, hogy megöljenek minket.”

A mai napon látjuk, hogy a fáraó abszolút nem alázatos. Istennek képzeli magát. Mózes néha túl keveset gondol magáról, de azért ő jó úton halad, mert az Isten vezeti. Az alázatosság az, amikor se túl sokat, se túl keveset nem gondolunk magunkról. Imádkozz, hogy úgy lásd a helyzeteket és önmagad, ahogy Isten. Imádkozz, hogy benne tudd magad tartani az Ő jelenlétében.

Kiv 5,1-4

Ezután Mózes és Áron elmentek, és így szóltak a fáraóhoz: „Ezt üzeni Jahve, Izrael Istene: Engedd, hadd vonuljon ki népem, hogy a pusztában ünnepet rendezzen nekem.” A fáraó így felelt: „Kicsoda Jahve, hogy engedelmeskedjem neki és elengedjem Izraelt? Nem ismerem Jahvét, és Izraelt sem engedem el.” Ők folytatták: „A héberek Istene meglátogatott minket. Ki kell mennünk háromnapi járásnyira a pusztába, hogy ott Jahvénak, a mi Istenünknek áldozatot mutassunk be. Különben pestissel vagy karddal sújt le ránk.” Egyiptom királya így felelt: „Miért akarjátok ti, Mózes és Áron, a népet elvonni a munkától? Menjetek ti is dolgozni!”

A fáraó nem fogadta el a mennyei Atya atyai gondoskodását. Mózes ezzel szemben gazdagodik képekben és imaélményekben. Kivonulásunk során Isten bőségesen fogja adni kegyelmi adományait. Készüljünk fel rájuk, hogy amikor Isten mutat valamit, felismerjük.

Kiv 4,18-31

Mózes elindult, visszatért apósához, s ezt mondta neki: „Szeretnék elmenni Egyiptomba, rokonaimhoz, hogy lássam, élnek-e még.” „Menj békével” – mondta Jetró. Az Úr így szólt Mózeshez Midiánban: „Menj, térj vissza Egyiptomba, mert már meghaltak, akik életedre törtek.” Mózes vette feleségét és fiát, szamárra ültette őket, és visszatért Egyiptom földjére. Mózes az Isten botját a kezében vitte. Az Úr így szólt Mózeshez: „Ha visszaérkezel Egyiptomba, legyen rá gondod, hogy minden csodajelet, amelyet a kezedbe adtam, véghezvigyél a fáraó előtt. Én azonban megkeményítem a szívét, és nem engedi el a népet. Akkor ezt mondd a fáraónak: Így szól az Úr: Izrael az én elsőszülött fiam. Én ezt a parancsot adom neked: bocsásd el fiamat, hogy áldozatot mutasson be nekem. Mivel te nem akarod elengedni, azért megölöm elsőszülött fiadat.”

Mózes fiának körülmetélése.

Útközben egy éjszakai szálláson az Úr eléje állt és meg akarta ölni. Erre Cippora fogott egy éles követ, levágta fia előbőrét, megérintette vele Mózes ágyékát és így szólt: „Valóban vérvőlegényem vagy.” Erre az Úr elhagyta. Az asszony a körülmetélés miatt mondta: vérvőlegény.

Találkozás Áronnal.

Az Úr így szólt Áronhoz: „Menj Mózes elé a pusztába!” Az elindult, az Isten hegyénél találkozott vele és megcsókolta. Mózes elmondta Áronnak az Úr szavait, amelyekkel küldetést adott neki és minden csodajelet, amelyet rendelt. Mózes és Áron ezután elmentek és összegyűjtötték a véneket Izrael fiai közül. Áron beszámolt mindenről, amit az Úr Mózesnek mondott. Ő meg a nép szeme láttára bemutatta a csodajeleket. A nép hitt és örült, hogy az Úr meglátogatta Izrael fiait, s hogy megemlékezett szenvedésükről: meghajoltak és arcra borultak. 

Mózesre megharagszik az Isten. Na, nem azért, mintha le akarna keverni neki egy pofont. Isten, ha haragszik, értünk teszi. Mint egy szülő, aki rácsap gyermeke fenekére, hogy az megjegyezze, hogy a konnektorba nem nyúlunk. Érte haragszik, nem ellene. Nem gyengeségeire, hanem makacs hitetlenségére. Pedig az Istenbe vetett hit nélkül önképünk elcsoffan. Kiv 4,10-17

Kiv 4,10-17

Mózes ezután így szólt az Úrhoz: „De, Uram, én nem vagyok a szavak embere. Azelőtt sem voltam és most sem vagyok, amióta szolgáddal beszélsz. A szám akadozó, a nyelvem lassú.” Az Úr ezt válaszolta: „Ki adott szájat az embernek, ki teszi némává vagy süketté, látóvá vagy vakká? Nemde én, az Úr? Menj csak, majd segítek a beszédben, s azt fogod hirdetni, amit mondanod kell.” Ő azonban ellene vetette: „Bocsáss meg, Uram, de küldj, akit akarsz.” Az Úr erre haragosan mondta Mózesnek: „Áron, a levita, nem a testvéred? Tudom, hogy jól beszél. Nézd, már úton van, hogy találkozzék veled. Ha meglát, nagyon megörül neked. Beszélj vele és add szavaidat a szájába. Én majd téged is, őt is segítelek a beszédben, és megtanítlak benneteket arra, mit kell tennetek. Ő beszél majd helyetted a néphez: olyan lesz, mintha a te szád volna, te meg olyan leszel számára, mint a sugalmazó Isten. Vedd a kezedbe ezt a botot, vele teszed majd a csodákat.” 

Isten megmutatja privátban, hogy mikre képes. De végső soron mindent azért tesz, mert pozitív előjelű. Fontos Istent így látnunk, hogy Ő gyógyulásunkat, szabadulásunkat akarja. Sokszor vádoljuk Istent, pedig olyankor bennünk van a gond. A mi természetünkből fakadóan nem érzékeljük jóságát. Imádkozzunk szívből a 103. zsoltárt SZIT Biblia. Kiv 4,1-9

Kiv 4,1-9

Mózes újra megjegyezte: „De ha nem hisznek nekem és nem hallgatnak rám, hanem azt mondják: Az Úr nem jelent meg neked.” Erre az Úr megkérdezte: „Mi van a kezedben?” „Bot” – felelte. „Dobd a földre” – parancsolta neki. Amikor ledobta a földre, az kígyóvá változott és Mózes megijedt tőle. Erre az Úr így szólt: „Nyújtsd ki a kezedet és fogd meg a farkánál.” Kinyújtotta hát a kezét, megfogta és az újra bottá vált a kezében… „Erről majd elhiszik, hogy atyáid Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene, Jákob Istene megjelent neked.” Azután az Úr újra megparancsolta: „Dugd a kezed a kebledbe.” Mózes bedugta kezét a keblébe. Amikor kihúzta a kezét, olyan fehér volt a leprától, mint a hó. Erre azt mondta neki: „Dugd a kezed újra a kebledbe.” Még egyszer bedugta kezét a keblébe, s amikor kihúzta, olyan volt, mint testének többi része. „Ha tehát nem hisznek neked és nem szívlelik meg az első jelet, akkor majd a második jelre hinni fognak. De ha még erre a két jelre sem hinnének és nem hallgatnának rád, akkor meríts a Nílus vizéből és öntsd a szárazföldre. A Nílusból merített víz a szárazföldön vérré változik.” 

Isten előbb keres minket, mint ahogy mi sejtjük. Mózest is Ő találta meg a pusztában, s elhívott bennünket, hogy megismerjük Őt még mélyebben, mert ez lehetséges. Kiv 3,1-6

Mózes apósának, Jetrónak, Midián papjának a juhait őrizte. Egyszer messzire behajtotta a juhokat a pusztába, és eljutott az Isten hegyéhez, a Hórebhez. Itt megjelent neki az Úr angyala a tűz lángjában, egy égő csipkebokorban. Mikor odanézett, látta, hogy a bokor ég, de nem ég el. Így szólt magában: „Odamegyek és megnézem ezt a különös jelenséget, hadd lássam, miért nem ég el a csipkebokor.” Amikor az Úr látta, hogy vizsgálódva közeledik, az Isten megszólította a csipkebokorból: „Mózes, Mózes!” „Itt vagyok” – felelte. Erre így szólt: „Ne közelíts! Vedd le sarudat a lábadról, mert a hely, ahol állasz, szent föld.” Azután így folytatta: „Én vagyok az Isten, atyáid Istene: Ábrahám Istene, Izsák Istene, Jákob Istene.” Erre Mózes eltakarta arcát, mert félt Istenre tekinteni.