férfi

A mai napon arra tekintünk, hogy hogyan lehetünk férfiak másokért. Ez egész jól kivezet bennünket az önző ciklusainkból, s amikor rádöbbenünk, hogy az életet Isten akarata szerint tovább adva rálelünk igazi önmagunkra, akkor megértjük, hogy csak az az igaz, amit az Isten mond, nem pedig a bűnös természet, ami visszahúz.

Kiv 2,11-25

Közben Mózes felnövekedett és elment meglátogatni testvéreit. Látta a kényszermunkát, amelyet végezniük kellett s észrevett egy egyiptomit, amint éppen az egyik héber testvérét ütlegelte. Körülnézve nem látott senkit, ezért leütötte az egyiptomit és elrejtette a homokban. Másnap is visszajött, s látta, hogy két héber verekedik. „Miért ütöd a barátodat?” – kérdezte a támadót. Az így válaszolt: „Ki tett téged főnökünkké és bíránkká, talán engem is meg akarsz ölni, ahogy megölted az egyiptomit?” Mózes megijedt és így szólt magában: „A dolog nyilvánvalóan kitudódott.” A fáraó is hallotta, hogy beszélnek az esetről, és halálra kerestette Mózest. Ő azonban elmenekült előle, és Midián földjére ment. Ott leült egy kútnál. Midián papjának hét leánya volt. Ezek odajöttek vizet húzni és megtölteni a vályúkat, hogy megitassák apjuk juhait. Az odaérkező pásztorok azonban elkergették őket. Mózes védelmükre kelt és megitatta juhaikat. Mikor hazatértek apjukhoz, Reuelhez, az megkérdezte: „Miért jöttetek ilyen korán?” Így válaszoltak: „Egy egyiptomi ember kimentett bennünket a pásztorok kezéből. Vizet is mert nekünk és megitatta a juhokat.” „Hol van – kérdezte a lányait –, miért hagytátok ott azt az embert? Hívjátok meg, hadd egyék velünk.” Így Mózes elszegődött ehhez az emberhez, az pedig feleségül adta hozzá a leányát, Cipporát. Ez fiút szült neki, s ő Gersomnak nevezte, mivel – úgymond – „idegen földön jövevény voltam.” Hosszú idő telt el, s közben meghalt Egyiptom királya. Izrael fiai pedig szolgaságban nyögtek, segítségért kiáltoztak, és fohászuk felhatolt Istenhez nyomorúságukból. Isten meghallotta panaszukat, és Isten megemlékezett az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal kötött szövetségről. Jóakaratúan tekintett le Izrael fiaira és felismerte… 

Isten sokszor szabadít a víz által a Bibliában, hogy előkészítse lelkünket a keresztvíz ütős hatásaira. Mózest, na, hát őt a vízből húzta ki! Aztán az egész népet a vízen át vezette! Aztán meg eljött Jézus, és megkeresztelkedett a nevünkben. Majd keresztelt másokat. Ma meg létezik egy közösség amely a keresztvízhez köt minden kezdetet. De milyen erő van a keresztségben? 

Kiv 2,1-10

Egy Lévi törzséből való férfi elment, és feleséget vett saját nemzetségéből. Ez fogant és fiút szült. Látta, hogy milyen szép, ezért három hónapon át titkolta. Amikor már lehetetlen volt tovább rejtegetnie, papiruszkosarat készített neki, s bekente aszfalttal meg szurokkal. Beletette a kisgyermeket és elhelyezte a nád közé, közel a folyó partjához. A gyermek nővére a közelben maradt, hogy lássa, mi történik vele. Akkor a fáraó leánya lejött fürdeni a folyóhoz, kísérői közben a parton sétáltak. Észrevette a kosarat a nád között, s odaküldte szolgálóját, hogy vegye ki. Amikor kibontotta, látta, hogy egy nyöszörgő gyermek van benne. Részvét ébredt benne iránta és így szólt: „Egy héber gyerek.” A gyermek nővére a fáraó leányához fordult: „Akarod, hogy elmenjek, és a héber asszonyok között dajkát keressek, aki majd szoptatja a csecsemőt?” „Menj” – válaszolta a fáraó leánya. A leány elfutott, hogy megkeresse a kisfiú anyját. A fáraó leánya azt mondta neki: „Vidd magaddal a kicsit és neveld fel nekem, s megfizetek érte.” Az asszony elvitte a gyermeket és szoptatta. Amikor felserdült, visszaadta a fáraó leányának, aki úgy bánt vele, mint a saját fiával, és a Mózes nevet adta neki, „mivel – úgymond – a vízből húztam ki”. 

Róm 6,3-14

Vagy nem tudjátok, hogy akik Krisztus Jézusban megkeresztelkedtünk, az ő halálában keresztelkedtünk meg? A keresztségben ugyanis eltemetkeztünk vele együtt a halálba, hogy miként Krisztus az Atya dicsősége által feltámadt a halálból, úgy mi is az élet újdonságában járjunk. Mert ha halálának hasonlóságában egybenőttünk vele, úgy leszünk feltámadásában is. Hiszen tudjuk, hogy a régi embert bennünk azért feszítették vele együtt keresztre, hogy a bűn teste elpusztuljon, és ne szolgáljunk többé a bűnnek. Aki így meghalt, megszabadult a bűntől. Ha Krisztussal meghaltunk, hisszük, hogy vele együtt fogunk élni is. Tudjuk, hogy Krisztus feltámadt a halálból, többé nem hal meg, a halál nem lesz többé úrrá rajta. Aki meghalt, az egyszer s mindenkorra meghalt a bűnnek, aki azonban él, az Istennek él. Ezért tekintsétek magatokat is úgy, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek Jézus Krisztusban. Ne uralkodjék tehát halandó testeteken a bűn, és ne engedelmeskedjetek kívánságainak. Ne adjátok át tagjaitokat a bűnnek a gonoszság eszközeként, hanem mint a halálból életre keltek, adjátok magatokat Isten szolgálatára, tagjaitokat meg az igazság eszközéül szenteljétek az Istennek. A bűn ugyanis többé nem uralkodik rajtatok, mert nem a törvény alá vetve éltek, hanem a kegyelemben. 

A fáraó keménykedik a néppel, de az erény reményt hoz. Ha újra vízbe akarna fojtani a gonosz, ezúttal nem fog. Előrelépünk és átéljük újonnan szerzett szabadságunkat. Kiv 1,15-22

Kantikum – Jel 4, 11; 5, 9. 10. 12

A megváltottak hálaéneke

Méltó vagy, Urunk, Istenünk, * hogy a dicsőség, a tisztelet és a hatalom tied legyen,

mert a mindenséget te alkottad, * akaratod hívott létre és teremtett mindent.

Méltó vagy, Uram, hogy átvedd a könyvet, * és feltörd pecsétjeit,

mert megöltek, †

de megváltottál minket Istennek véred árán * minden törzsből, nyelvből, népből és nemzetből.

Istenünk országává és papjaivá tettél minket, * és uralkodni fogunk a földön. 

Méltó a Bárány, akit megöltek, †

hogy övé legyen a hatalom, a gazdagság és a bölcsesség, * az erő, a tisztelet, a dicsőség és az áldás!

VIDEÓ Ajánló: Fiad vagyok Atyám! - "a tenger ketté vált s én átsétáltam"

https://www.youtube.com/watch?v=g9eooeZLZCY

A napi körforgás bezárhat egy olyan rendszerbe, ami elpuhít. Szokásaink rabjának lenni nem mindig kifizetődő. Kiv 1,8-17

Kantikum – Jel 4, 11; 5, 9. 10. 12

A megváltottak hálaéneke

Méltó vagy, Urunk, Istenünk, * hogy a dicsőség, a tisztelet és a hatalom tied legyen,

mert a mindenséget te alkottad, * akaratod hívott létre és teremtett mindent.

Méltó vagy, Uram, hogy átvedd a könyvet, * és feltörd pecsétjeit,

mert megöltek, †

de megváltottál minket Istennek véred árán * minden törzsből, nyelvből, népből és nemzetből.

Istenünk országává és papjaivá tettél minket, * és uralkodni fogunk a földön. 

Méltó a Bárány, akit megöltek, †

hogy övé legyen a hatalom, a gazdagság és a bölcsesség, * az erő, a tisztelet, a dicsőség és az áldás!

Kiv 1,8-14

Egyiptomban új király jutott hatalomra, aki nem ismerte Józsefet. Ezt mondta alattvalóinak: „Látjátok, hogy Izrael fiainak népe megsokasodott és megerősödött, s már veszélyt jelent számunkra. Járjunk el vele szemben okosan, hogy megakadályozzuk szaporodását. Különben háború esetén ellenségeink számát fogja növelni. Harcolni fog ellenünk, s utána elhagyja az országot.” Ezért munkafelügyelőket rendeltek Izrael fölé, hogy megkeserítsék az életét olyan munkával, amelyre kényszerítették őket. Így építették a fáraónak a raktárvárosokat, Pitomot és Ramszeszt. De minél jobban elnyomták őket, annál jobban növekedett számuk és szétterjedtek, ezért félelem fogta el őket Izrael fiai előtt. Az egyiptomiak tehát munkára kényszerítették Izrael fiait, és életüket durva kényszermunkával tették elviselhetetlenné: agyagfeldolgozással, téglavetéssel, különféle kényszermunkával.

Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben; 
a sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk! 
Esedezve kérjük: „Parancsoljon neki az Isten!” 
Te pedig, mennyei seregek vezére, 
a sátánt és a többi gonosz szellemet, 
akik a lelkek vesztére körüljárnak a világban, 
Isten erejével 
taszítsd vissza a kárhozat helyére! 
Amen.

Erős vagy, de szolga. Biztos kiaknáztad már a benned rejlő lehetőségeket? Ez a lelkigyakorlat segít majd. Kiv 1,1-7

Kantikum – Jel 4, 11; 5, 9. 10. 12

A megváltottak hálaéneke

Méltó vagy, Urunk, Istenünk, * hogy a dicsőség, a tisztelet és a hatalom tied legyen,

mert a mindenséget te alkottad, * akaratod hívott létre és teremtett mindent.

Méltó vagy, Uram, hogy átvedd a könyvet, * és feltörd pecsétjeit,

mert megöltek, †

de megváltottál minket Istennek véred árán * minden törzsből, nyelvből, népből és nemzetből.

Istenünk országává és papjaivá tettél minket, * és uralkodni fogunk a földön. 

Méltó a Bárány, akit megöltek, †

hogy övé legyen a hatalom, a gazdagság és a bölcsesség, * az erő, a tisztelet, a dicsőség és az áldás!

Kiv 1,1-7

Ezek Izrael fiainak nevei, akik családjukkal együtt lekísérték Jákobot Egyiptomba: Ruben, Simeon, Lévi és Júda, Isszachár, Zebulun és Benjamin, Dán és Naftali, Gád és Áser. Jákob leszármazottai összesen hetvenen voltak. József már Egyiptomban tartózkodott. Azután meghalt József és minden testvére, és ez az egész nemzedék. De Izrael fiai termékenyek voltak, elszaporodtak, annyira megsokasodtak és megerősödtek, hogy betöltötték az országot. 

Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben; 
a sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk! 
Esedezve kérjük: „Parancsoljon neki az Isten!” 
Te pedig, mennyei seregek vezére, 
a sátánt és a többi gonosz szellemet, 
akik a lelkek vesztére körüljárnak a világban, 
Isten erejével 
taszítsd vissza a kárhozat helyére! 
Amen.